Kanga blogja

2003 őszén egy csúnya bringás bukás után (enyhe agyrázkódás, de az még a kisebbik baj volt) a Sportkórház népszerű sebésze csak rápillantott részlegesen izomszakadt lábamra és azt mondta: műtét.
Elhomályosult a szeme, már látta maga előtt a bőrömbe, zsíromba, majd húsomba vágó szikét, a fröccsenő vért, az átszakadt izmokat, amelyet majd a vöröslő rostok között a helyére illeszt. Felriasztottam álmodozásból: Biztos műteni kell?
Igen, de azért menjen ultrahangra.
Zokogva sétáltam fel, nem igazán akartam (a kése) alá lefeküdni.

Egy ismerősöm hívta fel figylememet arra, hogy  nemrég látta a Tour d'Pelso mezőnyét, az  amatőr mezőnyt.  Ebben ugyan még nincs semmi különös , de feltűnt neki, hogy az emberek külön kelimbózsálnak, ahelyett, hogy összeállnának csapatokba, és együtt kerekeznének.  Hozzáteendő az igazsághoz, az is, hogy ez már az amatőr mezőny volt, de elgondolkodtató, hogy  mégis, miért nem?

Egy nap a parkban Akár lehetne ez is a címe a mai előadásnak, jelentem: az projektet újra sikeresen teljesítettük. Az első telefonálásomra pozitívan reagált mindenki, szerintem már ez teljesítmény, hogy hat vállalkozó, cégvezető (köztük nem egy családos, gyerekes) rászánja szinte az egész napját egy közös együttlétre, "bohóckodásra". Csak az élmény és a hangulat kedvéért. A péntek este hirtelen kieső csapattárs helyére hamar került új. Reggel gyülekeztünk a szobor alatt, Rákóczi szobra adott hűs árnyékot a "Saját lábon" csapatnak.

Adódott némi technikai probléma, de sikerült, remélhetőleg kijavítani.

Van ilyen, az üzletben és a sportban is, amikor rajtunk kivűlálló okok miatt történnek meg aminek,nem kellene, vagy meg kell történniük.

Szóval, maratonváltó,

Hétvégén futottam egy kellemeset a HHH-n. (Hármashatár-hegy)
Jó lenne , ha üzletelés is mindig ilyen könnyen gördülékenyen menne.
Kipihent is voltam, szombaton vettem egy új futócipőt. Ugyan kockázatos volt felavatni, rögtön egy hegyi futással, de gondoltam, nem sokkal több mint egy óra alatt végzek, bevállalom.
A nyílt terepen az esőzésektől még sár volt, így néhol gyalogolnom kellett, de nem bántam.
Egy személyzetkiválasztással foglalkozó barátom (www.kelkotamas.hu) azt mondja, élvezni kell a munkát.
Úgy ahogy a sportot és a mozgást.
Érdemes ezen elgondolkodni...

Párizs után egy héttel, újra nekiindultam, nagyon lazán levezetésképpen az előző heti után. Történt mindez március idusán, Vácott, egy családias verseny keretében, barátok, családtagok körében. Izomláz most már nem, csak egy kellemes kis fáradtságot éreztema végén. Így vagyunk, valahogy az üzlettel is, elöbb utóbb belejövünk aztán a nagyobb kihívások sem okoznak "izomlázat". A tanulság azonban, hogy minden körülmények között az állóképességet szinten kell tartani. Olvastam erről egy nagyon jó könyvet: Lelki állóképesség címmel, megtalálható a Könyv és Filmajánló menüpontban.

Nos, akkor jövök én a töprengéseimmel.

Nem kellene, elindulni, nem kellene erőltetni, ez jár a fejemben miközben Kelet-Párizsban toporgok a rajtnál.
A tavalyi ironman és az utána elkövetett maraton után nem nagyon erőltettem meg magam edzésileg.
Egy félmaraton azonban fejből is megy, az évek során összegyűlt bennem annyi kilométer- mondogatom magamnak, nagyon béna vagyok ha nem futom le.
Eldördül a rajt, beállok a 2óra 10es iramfutóhoz. Egymást tapossák az emberek, h a srác nyomában maradjanak.

Ezt az írást, üzleti partnerem, a tavalyi Ironmanen a Hajrá Kanga csapat tagja, és nem utolsó sorban barátnőm - írta.
Sokat jelentett, h ott volt, hogy őszintén megoszthatom vele minden örömömet és bánatomat, hogy hagyjuk egymást élni szabadon , de amikor szükség van rá, ott van.
És örülök, h megoszthattam vele Párizst, az én Párizsomat, hogy most már is ő ugyanolyan szerelmes a városba mint én.

---------------

cikk a mixmagazinban, link itt:

http://mixonline.hu/Cikk.aspx?id=25237

4.rész:

http://www.youtube.com/watch?v=pUYptcnK5TY