Janota Zoltán triatlonista

Avagy hogyan választ tanítványt az edző, és munkatársat a vezető?

Sorozatunkban edzőket interjúvolunk meg, hogy a teljesítményalapú kiválasztásról kapjunk képet. Miben hasonlít a jó versenyző kiválasztása, a jó munkatárs kiválasztásához, avagy mi alapján dönt az edző, illetve a cégvezető, amikor tehetséget, illetve munkatársat választ?
Tanulmánysorozatunk első részében egy triatlonistával Janota Zoltánnal beszélgetünk, aki nemcsak hatszoros ironman versenyző, hanem triatlon edzőként gyerekekkel foglalkozik Nagyatádon, a hazai triatlon fellegvárában.
Kelkó Tamás személyzetkiválasztási tanácsadó a Humanselect kft. ügyvezetője pedig reflektál a felvetésekre. Kelkó Tamás tizenöt éve dolgozik ezen a területen, számos kis és középvállalatnak segített már munkatárs kiválasztásban és motiválásban.
Milyen tényezőkből áll össze a siker?
Janota Zoltán: Sikerrecept nincs, a siker többtényezős, fizikai, szellemi, racionális, és anyagi összetevőkből áll. Olyan nem létezik, hogy bedobom az automatába az összetevőket és kijön a sikeres versenyző. A siker mindig egyedi, de mindenképpen szükséges az elszántság és az akarat. A jó versenyző sok fogaskerékből, minőségi alkatrészekből áll össze, mintegy CNC megmunkált munkadarab.

Kelkó Tamás: A munkahelyi siker alapja a megfelelő munkatárs kiválasztása, majd folyamatos fejlesztése és motiválása. Bárkiből nem lehet kiemelkedő teljesítményű munkatársat nevelni, ezért fontos a jó alap. Ha egy alapvetően depressziós, életunt embert veszünk fel munkatársnak, akkor az ő motiválása egy vezető minden energiáját felemészti. Fontos, hogy eleve kiemelkedő, tehetséges és fejlődőképes embereket válasszunk, akikből még többet ki lehet hozni.

A siker elképzelhetetlen motiváció nélkül
Hogyan motiválható a versenyző illetve a munkatárs?

Janota Zoltán: Hangozzék bármilyen furcsán, az egyik fontos motivációs tényező az egymás közti rivalizálás. Az ellenfelek, ha egy csapatban dolgoznak, figyelik és látják hogyan dolgozik a másik, és egy igazán sikerorientált versenyzőt ez arra sarkall, hogy ő még többet és még precízebben dolgozzon.
Az edző mit tud tenni, hogy tud motiválni?
Az első és a legfontosabb, amit tehet, hogy nem rontja el a lelkesedést, nem demotivál.

Kelkó Tamás: A legtöbb vállalatnál inkább a fordított gondolkozásmódot kell alkalmazni, azaz minimálisra kell csökkenteni a munkatársak demotivációját. Ezután a legfontosabb motivációs tényező a kihívást jelentő célok, feladatok felállítása, majd a versenyszellem felélesztése és magas szinten tartása. A legjobb versenyek azok, ahol nemcsak a legjobbat jutalmazzák, hanem egy bizonyos szint teljesítését, vagyis bárki nyertes lehet. A minél több győztes elérését segíti, ha ligákra osztjuk a versenyt, mert ha van tíz kategóriánk, akkor lehet tíz győztesünk és tíz nagyon motivált, büszke munkatársunk.

Mi a legfontosabb ismérve a jó edzőnek, illetve a vezetőnek?

Janota Zoltán szerint a jó edző legfontosabb ismérve a szakmai és emberismeret. Alapkövetelmény, hogy az edző ismerje az a választott sportágat és még jobb ha űzte is. Az igazi az, ha az edző szinte szimbiózisban él a tanítványával. Legalább öt- tíz év szükséges, hogy kialakuljon egy jó kapcsolat, és a legideálisabb az, ha huszonnégy órából tizenkettőt együtt tölt vele, ismerje minden rezdülését, reagálását. Hiszen a verseny egy kiélezett helyzet, az idegek csatája. Az edzőnek meg kell ismernie a másik személyiségét tudnia, kell, hogy mikor kell rákiabálni vagy kedvesnek lenni, a keménységre vagy lágyságra van éppen szüksége.

Kelkó Tamás: Nem abból a munkatársból lesz a legjobb vezető, aki az adott szakterületen a legjobb, mert vezetőnek lenni olyan képességet kíván, amelyre beosztottként nincs szükség. A legfontosabb a nagyfokú emberismeret, a motivációs-, és pedagógiai készség, a következetesség. Egy jó vezető olyan, mint egy sikeres edző, kiváló érzékkel választja csapatába az embereket, majd sok-sok munkával, kiemelkedő teljesítményre lesznek képesek.

Hogyan „választódik” ki a tehetség?

Janota Zoltán: Kevés embernél ismerik fel a tehetséget kisgyerekkorban.
A természetes kiválasztás ma már nem minden körülmények között működik. Bizonyos tekintetben egyszerűbb lett, bizonyos tekintetben rosszabb. Gondolhatunk itt például arra, hogy egy gyerek ha életképtelen volt, meghalt, ma pedig az orvostudomány és technika fejlődése miatt életben tarthatjuk őket.
A tehetség azonban legyen bármilyen nagy, tudás nélkül semmit sem ér. Szinte minden sporttal foglalkozó szakember egyetért azzal, hogy a tehetség öt százalék, a szorgalom kilencvenöt. A nagyon tehetségeseknél (Egerszegi, M.Spitz, stb.) ez hat százalék is lehet, de ők annyival szorgalmasabbak is. Az edzőnek fel kell ismernie az erre utaló jeleket. Látnia és következtetnie kell bizonyos jelekből, hogy valaki évek múlva eredményeket szállít majd.

Kelkó Tamás: A legnehezebb ezt észrevenni a pályakezdőknél, mögöttük ugyanis nincs még szakmai teljesítmény. A gyakorlottaknál a múltbeli teljesítmény lehet az irányadó. Minél tehetségesebb és rutinosabb egy vezető, annál nagyobb az esély, hogy meglátja a tehetséget a másik emberben. Én nem öt-hat százalékban tartom fontosnak a tehetséget, hanem akár ötven-hatvan százalékban. Jó teória, hogy izzadtsággal pótolni lehet a tehetséget, de akiknek ez sikerül, azoknak a kemény munkához, a szisztematikus fejlődéshez és a kitartáshoz van tehetségük. Nem láttam még olyan kiemelkedő embert, akinek semmihez sem volt tehetsége, és mindent kizárólag kemény munkával pótolni tudott.
Az is igaz, hogy minden embernek valamihez átlag feletti érzéke, azaz tehetsége van. Ezt meg kell találni, és arra építve kell fejleszteni. Sajnos ez sokszor azért nem működik, mert hiába van valakinek tehetsége, ha érdeklődése és motivációja nincs.

Melyek a sikeres versenyző legfontosabb tulajdonságai?
Janota Zoltán: Amikor a versenyző rajthoz áll vagy edz, szinte teljesen ki kell zárnia a külvilágot, mert maximális koncentrációra van szüksége.
Meg kell nézni, hogyan viszonyul bizonyos dolgokhoz, hogyan viselkedik különböző, különösen stresszes és versenyhelyzetekben. Létezik egy úgynevezett pókháló analízis, amely azt nézi, hogyan viszonyulnak egymáshoz a különböző faktorok. A német úszó válogatottnál körülbelül tizenöt éve használják. Rengeteg olyan szubjektív, emocionális, mentális tényezőből áll, mint például: mennyire mosolyog a versenyző, milyen az edzéshez, társaihoz való hozzáállása, amelynek helyes megítélése és a megfelelő következtetés levonása csak profi edzői szemmel lehetséges.
Sok esetben már fizikális szinten nincs különbség, olyankor a pszichés állapot dönt.
Amikor már fizikailag nem terhelhető valaki, olyankor az számít, hogy a lélekben mi történik, kudarc vagy győzelem lesz a versenyhelyzetben a végeredmény.

Kelkó Tamás: Sajnos a munka világában egyre nagyobb teret nyer a karrierizmus, vagyis, a szamárlétrán mánia”. Egy igazán kiváló munkaerőt nem az előléptetés motiválja, a főnökeinek való talpnyalás, hanem az adott munkakörben igyekszik olyan teljesítményt és minőséget produkálni, amelyre büszke lehet. Nem a környezetének való túlzott megfelelés hajtja, hanem ahogy a sportolókat, a kitűzött cél elérése, a szakmai csúcs meghódítása. Ugyanúgy, ahogy a sikeres sportoló, nem elégszik meg azzal, amit az iskolában, munkahelyén tanul, hanem szabadidejében is fejleszti a tudását és képességeit.
Tapasztalatom szerint minden profi autodidakta módon lett profi a szakmájában!
És a legfontosabb, hogy nagyon büszke az eredményeire, megjegyzem, jogosan.

M. K.