Tájfutóból konferanszié

Először nem ismerem meg jellegzetes baseball sapkája nélkül. (Hozzátartozik, mint Woody Allenhez a fekete szarukeretes szemüveg.) A kaposvári kávézó teraszán üldögél. Fázósan tekint körbe, az ősz ide is hideget hozott. Az utcán sétálók, rá-ráköszönnek, ismerik, idevalósi. Innen indult el, itt is maradt. Csendesen, el-elmélázva mesél, a triatlonról, családjáról, a versenyekről. Ha nem hallottam volna még versenyen konferálni, nem hinném el, hogy ő a mókamester, a versenyek színfoltja. Mondják: a triatlonsport Szepesije.
 

 
Tájékozódási futó volt 15 évig. Kézilabdázott, focizott az iskolában.
– Ott laktunk a pálya mellett. A szomszédunk egy ismert focista volt, ő tanítgatott. De a futóversenyeken voltam a legjobb – meséli. – Majd egy ismerős megismertetett a modellezéssel. Úttörő olimpiai bajnok lettem, gumimotoros repülőmodell kategóriában. Építettem hajómodellt, csodálattal néztem az egy klubban velük versenyző világbajnok autómodellezőket. Középiskolás éveimben kerültem barátságba a tájékozódási futással. Futni is szerettem, a természetet is szerettem, tehát óriási szerelem lett. Szerintem a világ legjobb sportága a tájékozódási futás, mert én mindig egy sakkfeladványhoz hasonló szellemi játékhoz hasonlítom. Rajongója vagyok az egyéni sportágaknak. Pedig a kívülálló számára a tájfutás nem túl izgalmas sport. Azt mondja, pont az a lényeg, hogy nem látod az ellenfelet, mint egy atlétikai versenyen. Nehéz sportág, és büszke vagyok rá, hogy a jó versenyzők közé tartoztam.
Válogatott kerettag volt, bár nem jutott be a válogatottba, de együtt edzett velük. A PVSK-ban versenyzett. Főiskolára, Pécsre járt, majd tanárként kezdett dolgozni, először Somogyjádon. Két év múlva, anyagi okok miatt otthagyta az iskolát, mert szolgálati lakást kellett volna fizetni az akkori bérből, ráadásul megszületett az első gyerek. Kaposvárra költöztek, a szülőknél nem kellett lakbért fizetni.
–Abban az időben alakult Magyarországon a Magyar Diáksport Szövetség, mivel már tapasztalata volt, az általános- és középiskolai testnevelés tanításában, egy jó barát révén a Somogyi Megyeházára került, mint a megye diáksport vezetője, felelős munkatársa. A diákolimpia versenyrendszer megyei fenntartása, szervezése volt a feladata. Két évig dolgozott ott létszámcsökkentés miatt kellett eljönnie. – Sokan voltunk és nekem, mint legfiatalabbnak a kollegák között, mennem kellett – mondja.
De nem keseredett el, mert abban az időben már rendszeresen konferált rendezvényeken, szinte minden fontos tájékozódási futóversenyen. A tájfutó versenyeken ő vezette be, hogy a magyar himnuszt játszották a magyar bajnokságon.
– Kivittük a hangszórókat, szólt a zene, olyan barátságos volt minden. Nagyon jó tájfutó élet volt akkoriban Kaposváron.
A kaposvári klubnak még sokáig volt aktív versenyzője. Az úgynevezett panoráma vagy átfutópont alkalmazása is a nevéhez fűződik. Lényege, hogy lássuk a versenyzőket, versenyzés közben. Eltűnnek, aztán két óra múlva megint felbukkannak. Ez így nem túl érdekes. Az átfutópont a lényege, hogy látni a versenyzőt versenyzés közben.
Még tájékozódási futó, amikor Kaposváron megbízzák a klubját az első Kaposvári Triatlon futópálya kialakításával, amely nem aszfalton zajlott, hanem a Deseda-tó melletti parkerdőben.
– Már végeztünk a pálya kijelöléssel, és csak várakoztunk. Tájfutó barátaim jól ismerték a rendező gárdát, és hangszóró is volt a helyszínen, mondták, hogy mondjak valamit az ittlévőknek. A strand mellett egy nagy kemping tele volt nyaralókkal, vendégekkel, üdülőkkel és mindenki kérdezgette, hogy mi ez. Egy-két versenyzőt bemutattam, és olyan jól sikerült, hogy, szóltak, gyere máskor, akkor nem lesz olyan unalmas. Mert a triatlon az unalmas. Mi történik a versenyközpontban? 1500 méteres úszás, a rajt pillanatát látni, majd úszó fejek a vízben, várni, míg kijönnek. Majd eltűnnek egy 1 órára biciklizni, és akkor ráadásul elmennek még 10 km-t futni. 30 perc a legjobbaknak, de a gyengébbeknek egy óra.
Szombathelyen a nyolcvanas évek közepén rendezték az első vasi Vasembert, Attila ’88-ban szpíkerként kapcsolódott be. Addigra már teljesített triatlon versenyeket, volt vasi Vasember is, de ’96-ban ért a csúcsra: célba ért a nagyatádi Ironman-en. A versenyzés lassan abbamaradt, választani kellett konferálás és a versenyzés között. Ő találta ki a kieséses rendszerű versenyt, a Továbbjutsz Vagy Kiesel-t azaz TVK-t.
(folyt. köv.)

Tájfutóból konferanszié (2)
2003-02-15
Tájfutóból konferanszié
(folytatás)
– Egyszer csak bekopogtattam az adidashoz, elmondtam az elképzelésemet, az adidas-nak tetszett, és szponzorként jelentkezett. A válogatott, az egyéni versenyzők, a tiszaújvárosi klub lett a szponzorált, engem pedig az adidas felkért, hogy konferáljam a rendezvényeit. Így kezdtem el konferálni streetball versenyeken is, amelyből rendeztem egyet én is, otthon Kaposváron. 1997-től kezdve, én vagyok az adidas magyar hangja. Ez van a névjegyemre írva és azóta konferálásból élek.
A verseny rendezői kedvelik, mert nem téveszti össze a szponzorokat. Még soha nem keverte össze a Coca és a Pepsi termékeit.
– Ha például a Ford autógyár támogat egy versenyt, akkor még véletlenül sem ejtem ki, hogy Opel Corsa. Ha rossz helyen parkol egy autó, és kérik, szólítsam fel, hogy álljon máshova, akkor sem mondom ki a márkáját, ha másféle autótípus, mint a rendezvényt támogatója. Ahol más sportszergyártó cég a támogató, ott nem konferálok.
Azt is elhatároztam, hogy alkohol vagy dohány termékek hirdetésére nem vállalkozom. Benne van a szerződésemben, hogy sportosnak kell lennem, nem hízhatok el. Hetente háromszor, futok, bringázom. Nagyon szeretek szaunázni, szerintem a hangomnak, és az egészségemnek is jót tesz.
Családjától meglehetősen sok időt tölt távol, évente minimum 100 napot. 20 évesen nősült, most 41 éves. 4 gyereke van, a legnagyobb 17, végzős gimnazista Dániel, a második Alíz, 15 éves, 2. gimis, Zsófi, ő 4. osztályos, és Ágoston, 3. osztályos. Felesége megérti hóbortját, ő is testnevelő tanár. Tornász volt, most is sportol, hogy tartsa kondiját. Tornát vezet Kaposvár mellett egy kis faluban. A TF-en végzett aerobik edzői szakot.
– A családbeli béke, a gyerekek nevelése a feleségem feladata, és az, hogy ilyen okosak és jól tanulnak a srácok, az az ő érdeme. Rendkívüli a velem szemben tanúsított megértése, toleranciája. Más nő már biztos elvált volna. Az ő segítsége nélkül ez a munka biztos nem menne. Hiszen van, hogy egy versenyen egy csaj fenekébe csípek és ezt nem biztos, hogy mindenki jó néven venné. Engem a sportoló hall, sőt meg is szólítom és kérem, hogy intsen ki a nézőnek. Én még az első helyen lévő sportolót is megkérem, és a magyar válogatottat is. Nem hagyományos, amit csinálok. Gundel Takács Gábor és Héder Barna a kedvenceim. Minden mondatukban humor és tájékoztatás van.
Imádja a kosárlabdát, és nemcsak nézni. De azt mondja, hogy az egyéni sport kedvelője és nagy tisztelője.
– Az egyéni sportban senkire nem számíthatok, de nem is szúrhatok le mást, hogy valami nem sikerült. Nem bíró dönt, nem pontszámokat kap a versenyző. Az egyéni állóképességi sportágak versenyzőit tisztelem a legjobban. A triatlonban az a döbbenetes és szép, hogy megállás nélkül kell három sportágat teljesíteni, ami szinte hihetetlen, hátborzongató, de nagyon tetszik. A versenyzők elkápráztatnak, imádom őket. Ezért aztán megteszek mindent annak érdekében, hogy sikeres legyen a verseny.
Spuri Futó-Triatlon Magazin 2003/1
Massányi Kinga